Milyen szavakat érdemes először tanulni?
Pár napja, ahogy nézelődtem egy könyvesboltban a Móriczon, felfigyeltem a következő könyvre:
Erwin Tschirner: Német szókincs
A leggyakoribb tematikus szavak gyűjteménye
A könyv a 4000 leggyakoribb német szót tartalmazza, példamondatokkal kiegészítve. Ami fontos, hogy ez egy 2006-is felmérésen alapul, vagyis meglehetősen friss. A korábbi gyakorisági listák így vagy úgy, de egy 1897-es szójegyzéken alapulnak. Talán nem meglepő, hogy a két lista közötti átfedés csak 60% (!) .
A könyv bevezetője szerint 2000 leggyakoribb szóból álló szókinccsel a mindennapi életben előforduló szövegek, beszédek 90%-át, 4000-es szókinccsel 95%-át érthetjük meg.
Vagyis egy kezdőnek, vagy inkább középhaladónak érdemes először a 2000 szóbol álló alapszókincsre fókuszálni, ha célirányosan a "leghasznosabb" szavakat akarja megtanulni.
A könyv témák szerint csoportosítja a szavakat, valamint az egyes témákon belül is megkülönböztet alap és kiegészítő szókincset. A szerző szerint először az összes téma alapszókincsén menjünk végig, majd utána bővítsük a kiegészítő szavakkal.
Az ígéret szép szó, a Landwirtschaftsausstellung még szebb, viszont előbb lehet, hogy nem árt, ha először tudunk egy korsó sört kérni a kocsmában, pusztán az életbenmaradás végett.
Hogyan?
Röviden az ANKI az egyik legjobb szótanuló program. Előnye, hogy mindig egyre ritkábban és ritkábban kérdezi ki tőled a szavakat, attól függően, hogy mennyire jegyezted meg. Ha valamit megtanultál, azt az elején sokszor kell ismételni, később viszont fölösleges túl sokat gyakorolni. Ezt a problémát oldja meg helyetted az ANKI.
Arról, hogy mi is az ANKI és hogyan használd, itt tudsz elolvasni mindent Bálint blogján:
Ami nehéz, hogy bizony neked magadnak kell a szavakat, mondatokat bepötyögni. Ha igazán hasznos, aktív tudásra vágysz, akkor magyarról németre kell fordítanod. (németről magyarra fordítva a passzív szókincsedet bővíted, ami valamivel könnyebb és az elején talán hasznosabb is, de ez egyéni ízlés kérdése). Erről sokkal részletesebben és érdekesebben szintén Bálint blogján olvashatsz:
És ez mit jelent gyakorlatban?
Nézzük a paramétereket!
Picit több, mint 200 oldal. 10 emberre csak fejenként 20 jutna, 20 tanulóra pedig mindösze 10. Ez kb. 1 hét alatt bepötyöghető munka vagy tanulás mellett, esetleg egy hétvége alatt otthon. És utána a legrosszabb részén már túl is van az ember. Utána már "csak" használni kell minden nap.
Érdemes egységes címkéket használni, hogy át lehessen tekinteni a szavakat.
1.) Magyar szó
2.) Német példamondat magyarul (ezt nekünk kell lefordítani, a könyvben csak németül van)
3.) A kártya másik oldalára be kell pötyögni a német szót
4.) A következő sorba pedig a német példamondatot.
5.) Az általunk gyártott kártyákat meg lehet osztani egymással (szinkronizálni).
Innentől kezdve, akit csak a szó érdekel, az csak azt tanulja, aki pedig példamondatokat is akar gyakorolni, az azzal is foglalkozhat.
Kiváncsi vagyok, össze lehet-e hozni egy virtuális nyelvcsoportot, akik összedolgoznak egy adott szókincs ANKIS-s feldolgozásáért... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
arncht 2012.06.14. 16:00:05
most nemetet csinalnek, es talaltam is par szogyujtemenyt (pl www.hueber.hu/seite/pg_szoszedetek_hu?tab=11), mar az exceles reszevel sokat kell tokolni... ha ezt vki megcsinalja (ket oszlopba kellene rendezni a szavakat), akkor a tobbit bevallalom.
Non est volentis · http://nonest.blog.hu/ 2012.06.16. 19:32:30
Sajnos én most nem nagyon vagyok gép- és netközelben, így ilyen hosszabb, pötyögős feladatokra nincs időm. Pedig a Schritte pont hasznos lenne nekem is, épp a 3-asból tanulok intenzív német nyelvtanfolyamon... :)
Non est volentis · http://nonest.blog.hu/ 2012.06.16. 19:35:24
Én nem nagyon hiszek a kontextus nélkül beöntött szavakban, inkább az olvasásban, filmnézésben, stb.